Óvodában, iskolában

A tanév kezdetével ismét aktuális az oktatás területén megvalósuló diszkrimináció témaköre.  Az Egyenlő Bánásmód Hatóság kiterjedt jogalkalmazói tevékenységet végzett az elmúlt években az oktatás, illetve az óvodai ellátás során előforduló diszkrimináció területén. Összefoglaltuk és bemutatjuk a hatóság által vizsgált esetcsoportokat, a vonatkozó jogszabályokat és a hatóság jogalkalmazói gyakorlatát. A diszkriminációs esetek gyakorisága miatt a témakörrel az EBH-füzetek szakmai kiadványsorozat két kötetében is foglalkoztunk. 

EBH-füzetek

A hatóság joggyakorlatában önálló ügycsoportot alkotnak az oktatásban előírt többletkötelezettségek elmulasztása vagy nem megfelelő teljesítése miatt indított eljárások. Több szülő azért kezdeményezett eljárását, mert sajátos nevelési igényű gyermeke nem, vagy nem megfelelő minőségű óvodai/iskolai ellátást, fejlesztést kapott. Előfordult, hogy a szakértő által kijelölt intézmény egyáltalán nem biztosította a gyermek előírt ellátását, és arra is volt példa, hogy az intézmény nem fogadta a gyermeket. Vizsgált a hatóság olyan eseteket is, amelyekben a szakértő nem jelölt ki a gyermek számára megfelelő oktatási intézményt.

I.
A fogyatékos és sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek fogyatékosságára, sajátos nevelési igényére tekintettel jogszabály vagy szakértői vélemény számukra különleges ellátást, fejlesztést írhat elő. A szakértői véleményben előírt fejlesztést a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében a szakvéleményben kijelölt köznevelési intézménynek kell biztosítania. A hatóság a gyermeket vizsgáló szakértői bizottságot működtető pedagógiai szakszolgálat, illetve az illetékes tankerület felelősségét is vizsgálja abban az esetben, ha a tényállás szerint felmerül, hogy a gyermek fejlesztésével, illetve ellátásával kapcsolatban hibáztak vagy mulasztást követtek el.

A többi gyermekkel együtt nevelhető SNI-s gyermekek óvodai nevelésének megszervezése – az Nktv. 74. § (1) és (2) bekezdése alapján – a települési önkormányzat feladata. Abban az esetben tehát, ha a sajátos nevelési igényű kiskorú nem kapja meg a szakértői véleményben előírt fejlesztést, a köznevelési intézmény (óvoda) mellett az óvodát fenntartó és működtető önkormányzat felelőssége is felmerülhet.

Az Nktv. 47. § (1) bekezdése alapján a sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga van ahhoz, hogy különleges bánásmód keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges bánásmódnak megfelelő ellátást a szakértői bizottság szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani.

Ha az arra kötelezett szerv, intézmény nem biztosítja a gyermek számára az előírt többletfeladatot, illetve az ahhoz szükséges feltételeket, a hatóság előtt eljárás indítható.

A fogyatékos személyek esélyegyenlőségét biztosító rendelkezések megsértése az egyenlő bánásmód megsértését eredményezi. Az Ebktv.-t a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvénnyel (a továbbiakban: Fot.), az Nktv-vel és a 15/2013. EMMI rendelettel,  mint ágazati jogszabályokkal összhangban alkalmazva megállapítható, hogy sérül az egyenlő bánásmód követelménye, ha az arra kötelezettek nem intézkednek a fogyatékos gyermek fejlesztéshez való jogának érvényesülése érdekében.

A vonatkozó jogszabályi környezet és a nemzetközi sztenderdek alapján a hatóságnak minden olyan ügyben, amelyben kiskorú gyermek jogainak, illetve érdekeinek a sérelme merül fel, alapvetően és elsősorban a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell szem előtt tartania. Ebből következően – annak érdekében, hogy a gyermek megkapja azt a fejlesztést és gondoskodást, amelyhez joga van – a hatóság következetes gyakorlatában nem fogadja el védekezésként, illetve kimentésként a köznevelés bepanaszolt szereplői részéről az anyagi forrás vagy a szükséges szakember hiányát. A hatóság egyedi eseteket vizsgál, amelynek során kizárólag arra van tekintettel, hogy a gyermek teljes körűen hozzájusson a szakértői vélemény által számára előírt fejlesztéshez és gondoskodáshoz.

A hatóság esetjogában külön csoportba tartoznak azok az ügyek, amelyekben a gyermek szállítása nincs megoldva az óvodai, iskolai ellátást, fejlesztést biztosító, gyakran a lakóhelytől távolabb eső intézménybe. Az autizmussal élő gyermekeknél előfordul, hogy tömegközlekedéssel nem szállíthatóak, ezért utazásukról más módon kell gondoskodni. E gyermekek jelenléte a kijelölt köznevelési intézményben azon túl, hogy az Ebktv., illetve a Fot. szabályai szerint az oktatáshoz, ellátáshoz, fejlesztéshez való jogaik gyakorlásához elengedhetetlen, ahhoz is rendkívül fontos, hogy az egészséges társaikhoz képest számukra nagyobb kihívást jelentő szociális készségeiket fejleszteni tudják, és a társas kapcsolatokba megfelelően bevonhatóak legyenek.

Az Nktv. 74. § (5) bekezdése alapján a lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely szerint illetékes települési önkormányzat megtéríti a kötelező felvételt biztosító óvodába való utazás költségeit, továbbá szükség esetén gondoskodik kísérő személyről a gyermek részére, ha az óvoda a településen kívül található, és az óvodába való utaztatást az önkormányzat nem biztosítja. A kötelező felvételt biztosító iskolába való utaztatásról a fenntartó gondoskodik.

A tömegközlekedéssel nem szállítható sajátos nevelési igényű gyermek számára kijelölt intézmény fenntartójának kell a törvény erejénél fogva gondoskodnia a gyermek utaztatásáról az óvodába, illetve iskolába. E kötelesség elmulasztása diszkriminációt valósít meg.

Az oktatáshoz kapcsolódó, ugyancsak jellemző ügycsoportban, a nevelési-oktatási intézményekben a diétás étkezést igénylő gyermek állapotának megfelelő étrend nincs biztosítva. A diétás étkezést igénylő gyermek számára a normál étrend biztosításával nem teljesíthető az egyenlő bánásmód követelménye. Annak biztosításához – jogszabályi előírás alapján – a gyermek egészségi állapotára tekintettel többletfeladatot kell teljesíteni. Ezekben az esetekben az eljárás – az Ebktv. 8. § h) pontja alapján – egészségi állapot miatti közvetlen hátrányos megkülönböztetés megállapításához vezethet. A szülők számos esetben az óvoda, illetve az iskola felelősségét vetik fel az egészségi állapotnak megfelelő diétás étkezés hiánya miatt. A hatályos jogszabályok alapján azonban alapvetően az önkormányzatot, illetve az intézmény fenntartóját terheli ez a felelősség.  Az óvodában és az iskolában a napi háromszori étkezés biztosításának kötelezettsége alapvetően a települési önkormányzatot, az egyházi, nem állami és egyéb állami fenntartású intézmények esetében pedig azok fenntartóját terheli.

II.
A panaszok egy jellemző csoportjában a krónikus beteg gyermek a nevelési-oktatási intézményben a betegségéből adódóan szükséges speciális ellátást, kezelést (pl. cukorbeteg gyermek esetén vércukorszint-mérés, inzulinbeadás) nem kapja meg. Az intézmény fenntartója biztosítja tehát az óvodai ellátást, azonban azt a gyermek nem tudja igénybe venni, ha az intézményben nem megoldott a betegségére (pl. cukorbetegség) tekintettel szükséges többletfeladat ellátása.

Ezekhez az ügyekhez kapcsolódóan a hatóság a jogi szabályozás kiegészítésére irányuló jelzéssel élt a jogalkotó felé.  A hatóság álláspontja szerint a cukorbeteg, illetve más, krónikus beteg gyermekek esetében is a sajátos nevelési igényű gyermekekre vonatkozó szabályozáshoz hasonló szabályozásra lenne szükség. A krónikus betegséggel diagnosztizált gyermekek esetében is a megfelelő szakembernek (orvosoknak, szakértői bizottságnak) kellene megállapítani, hogy a gyermek megfelelő ellátása, oktatása, nevelése – a betegségére tekintettel – milyen intézményi keretek között biztosítható, pontosan milyen ellátást, kezelést kell nyújtani a számára, és ahhoz milyen tárgyi feltételek, és milyen végzettséggel rendelkező szakember szükséges. A hatóság meglátása szerint ennek eldöntése, meghatározása, és az ehhez kapcsolódó felelősség, nem hárítható át a nevelési-oktatási intézményekre, azok fenntartóira, illetve a szülőkre, vagy adott esetben a jogalkalmazó szervekre. Az olyan esetekben pedig, amikor a krónikus beteg gyermek egyúttal sajátos nevelési igénnyel is rendelkezik, komplex szakértői vizsgálatra, szakértői véleményre lenne szükség, amely tekintettel van a gyermek sajátos nevelési igényére, tanulási képességére és a betegségére is.

III.
A hatóság ügycsoportjában a roma származású gyermekek jogellenes elkülönítésével valósul meg a hátrányos megkülönböztetés a köznevelésben (iskolákban és óvodákban), amely az Ebktv. 10. § (2) bekezdése értelmében sérti az egyenlő bánásmód követelményét.

Nem minden elkülönítés jogellenes. A valamely védett tulajdonságon alapuló, oktatás területén megvalósuló elkülönítésnek azonban komoly – az Ebktv. 28. §-ában szabályozott – feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy az egyenlő bánásmód követelményét ne sértse, és ne valósítson meg szegregációt. Minden más, valamely védett tulajdonságon alapuló, különösen az Ebktv. 27. § (3), (4) bekezdésében foglaltakat megvalósító elkülönítés az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét eredményezi.

A hatóság eljárásában többször is nehézséget okozott a meghatározása annak, hogy adott iskolában/osztályban milyen arányban tanulnak roma tanulók, egyáltalán kiket lehet/kell roma nemzetiséghez tartozónak tekinteni. Az eljárás alá vont iskolák, önkormányzatok, az állami intézményfenntartó központ, a tankerületek és a tankerületi központok vonakodnak erre nézve bármilyen adatot szolgáltatni. Rendszerint a szenzitív adatok gyűjtésének tilalmára hivatkoznak, ezért legfeljebb becsült adatot szolgáltatnak, amely hátráltatja az eljárások gyors befejezését. A hatóság nincs elzárva attól, hogy beszerezze az iskola vezetésétől, az önkormányzat jegyzőjétől azoknak a tanulóknak a névsorát, lakcímét, egyéb személyes adatát pl. édesanyja nevét, akik a vizsgált iskolában tanulnak. Segítséget kérhet a helyi roma önkormányzat vezetőitől abban, hogy a településen, ahol az oktatási intézmény is van, melyek a tipikusan romák által viselt nevek, illetve a településrészen hol vannak olyan ingatlanok, lakóházak, ahol köztudomásúlag sok roma család él. A vizsgált osztályban/iskolában tanulók nevét ezek alapján anonimizálni lehet és az így képzett számok alapozhatják meg azt a megállapítást, hogy az iskola vagy osztály tanulói szegregált oktatásban részesülnek-e.

Nem pusztán az aktív magatartás, de egy már kialakult helyzet fenntartásával járó passzív magatartás is alkalmas a jogellenes elkülönítés megvalósítására. A szegregáció miatti jogsértés passzív magatartás tanúsítása esetén is megállapítható.

Abban az esetben, ha a hatóság a fenntartóval vagy az oktatási intézménnyel szemben megállapítja a jogsértést, szankcióként – a jogsértő állapot megszüntetése körében – csupán az elérendő célt, vagyis a szegregáció felszámolását határozza meg, az ahhoz szükséges eszközök és módszerek megválasztását a kötelezettekre bízza. Rendkívül fontos azonban, hogy a szegregáció felszámolása körében megvalósuló intézkedések nem sérthetik mások emberi méltóságát.

Budapest, 2018. szeptember

óvodában, iskolában