Sajtóközlemény

"TRIO-BAN AZ ESÉLYEGYENLŐSÉGÉRT 2010-2011"
Konferencia az esélyegyenlőség (gender equality) jegyében

Helyszíne: Magyar Országgyűlés, Időpontja: 2010. február 26. 10.00- 13.00 óra

A "Trio-ban az esélyegyenlőségért 2010-2011" nemzetközi konferencia az esélyegyenlőség jegyében, a 2010-2011-ben hármas együttműködésben megvalósuló spanyol-belga-magyar EU elnökség apropóján, a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség (MNKSZ) kezdeményezésére és szervezésében valósult meg. Az esemény fő célja a közvélemény figyelmének felhívása az európai esélyegyenlőség és a diszkriminációmentes társadalom megteremtésének fontosságára. Emellett az MNKSZ egy hosszú távon is fenntartható szakmai nemzetközi együttműködést és eszmecsere-fórumot kíván létrehozni a meghívott spanyol és belga civil szervezetekkel, amely segíti a foglalkoztatás bővítését, az esélyegyenlőség fokozottabb érvényesülését összhangban az EU gazdasági célkitűzéseivel, stabilitási és növekedési stratégiájával. A projekt eredményeként az elnökségi trió működése során felhasználható legjobb gyakorlatok és kormányzati intézkedések egy tematikus honlapon jelennek meg.

Ferenczi Andrea, az MNKSZ elnöke köszöntőjében kiemelte a trió együttműködésben rejlő rendkívüli lehetőségeket az egymástól való tanulásra, a prioritások megbeszélésére, legjobb gyakorlatok átadására annak céljából, hogy az Európai Unió esélyegyenlőségi politikája érdemben gazdagodhasson. Az együttműködés előnyei mellett az elnök asszony rámutatott Magyarország kiemelt felelősségére az egy év múlva betöltendő EU elnökségi poszt kapcsán, amely hazánk számára 2004-ben elnyert európai uniós tagsága során az első igazi megmérettetés lesz. Ferenczi Andrea hangsúlyozta továbbá a Konferencia nemzetköziségét és relevanciáját euró atlanti viszonylatban is. Mint elmondta, a következő napokban részt vesz majd az ENSZ nőügyi ülésszakán és szeretné elérni, hogy a spanyol-belga-magyar EU elnökség kapcsán legyen majd alkalom arra, hogy az esélyegyenlőség kérdésében közösen felhalmozott tudást az ENSZ-ben is bemutathassák.

Kiss Péter társadalompolitikai miniszter, a Konferencia fővédnöke jól felfogott nemzeti és nemzetközi érdeknek nevezte a diszkrimináció elleni küzdelmet, amely egyformán fontos prioritás a trió elnökség mindhárom országában, hiszen mindhárom ország felismerte, hogy a nemek közti esélyegyenlőség nem jótékonysági kérdés, hanem a társadalmi összetartozás egyik lényeges indikátora. Kiss Péter beszélt az új, 2010-ben életbe lépő hat pontos nemzeti esélyegyenlőségi stratégiáról is, amelyben hangsúlyos célként jelenik meg a család és a karrier hatékonyabb összehangolása azáltal is, hogy az egyén számára sokszínűbben megélhető családi szerepeket említ és az ezek közötti választás szabadságát az egyén szuverenitása fontos feltételének tekinti. A stratégia kulcseleme még a versenyképesség növelése a foglalkoztatás növelésével együtt, elősegítve azt, hogy a nők szabadon dönthessenek életükről, és ehhez a környezetük megfelelő hátteret biztosítson.

Rauh Edit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlőségi szakállamtitkára ismertette a nők és férfiak társadalmi egyenlősége ügyében az EU 2006-ban indult Roadmap programjának keretében a Minisztérium által véghezvitt legfontosabb eredményeket. Az elfogadott általános antidiszkriminációs törvényeknek köszönhetően létrejött egy biztos jogi háttér hazánkban, amelyhez az Egyenlő Bánásmód Hatóság felállítása is jelentősen hozzájárult. 2005 óta tizennégy intézményből álló kríziskezelő hálózat fogadja a családon belüli erőszak áldozatait, illetve kiépült egy országos telefonos tanácsadó szolgálat is a bántalmazottak részére. 2010-ben is folytatódik az államigazgatásban dolgozók esélyegyenlőségi képzése, valamint egy friss kormányhatározatnak köszönhetően - ahogy arra Kiss Péter is utalt - elfogadásra kerültek a társadalmi egyenlőséget segítő prioritások az elkövetkező tíz éves időszakra. A stratégia a következő hat pontot foglalja magába: nők és férfiak egyenlő gazdasági szerepe és munkához való hozzáférése; a szakmai és a családi élet összehangolása; a férfi és a női részvétel aránytalanságainak csökkentése a politika, a gazdaság és a tudomány területén, és az EU országok középmezőnyéhez való felzárkózás e tekintetben; a nők és gyermekek elleni erőszak minden formájának felszámolása és megelőzése; a nemi sztereotípiák visszaszorítása megfelelő oktatási stratégiák révén; gender mainstreaming, azaz a nők és férfiak társadalmiegyenlőség-politikájának stratégiai elve és szakmai megalapozása. Rauh Edit hangsúlyozta, hogy e célok csak akkor valósulhatnak meg, ha mindenki a maga hatáskörében megteszi, amit meg tud tenni, a nők pedig segítik egymást, hiszen - idézte Madeleine Albrightot a szakállamtitkár asszony - "azoknak a nőknek, akik nem segítik egymást, a pokolban külön hely van fenntartva".

Az Instituto Europeo para la Gestión de la Diversidad (IEGD) spanyol civil szervezet képviseletében Myrtha Casanova elnök asszony a sokszínűség szerepét emelte ki egy új, megváltozott Európában, amelynek a Lisszaboni Szerződés óta azért kell küzdenie, hogy fenntarthatóbb, inkluzívabb és ezáltal sikeresebb legyen. A kihívás Casanova asszony szerint abban áll, hogy új eszközökkel nézzünk szembe az immár hatvan éve békében élő európai kontinens aktuális kérdéseivel; az egyre fokozódó diverzitással, multikulturalizmussal, vallási és gazdasági sokszínűséggel. A cél egy olyan egységes Európa létrehozása, amely pont változatossága és kulturális színessége folytán járul hozzá az egyéni fejlődés optimális körülményeinek megteremtéséhez. A kultúra szerepe kulcsfontosságú, hiszen az egyének mind a fizikai, mind a virtuális térben magukkal viszik kultúrájukat, amely a megnövekedett mobilitási arányok miatt - az emberek 60%-a ma már mobil - előtérbe került és új feltételeket is teremtett mind a gazdaságban, mind pedig a társadalomban. Az IEGD elnök asszonya felhívta a figyelmet a diverzitáshoz hozzájáruló különféle társadalmi csoportok, úgymint a nők, az idősek, a fogyatékossággal élők, a homoszexuálisok és a különféle etnikumokhoz tartozó emberek és a hozzájuk kapcsolódó ügyek fontosságára, amelyek optimális kezelése minden szervezet feladata, legyen akár a gazdasági élet, akár a közigazgatás szereplője. Casanova asszony a diversity management mint vállalati stratégia kiemelkedő fontosságát hangsúlyozta, amely sok szempontot figyelembe véve éri el, hogy az adott cég befogadó közeget teremtsen bármely társadalmi csoportból érkező egyén számára. Ma az EU-ban már a cégek 63%-a alkalmaz ilyen stratégiát, s ezen cégek 80%-a vallja, hogy a sokszínűségnek köszönhetik cégük megnövekedett innovációs kapacitását. Myrtha Casanova felhívta továbbá a figyelmet egy diverzitást promotáló európai mozgalom megszületésére, amelynek keretében már több ország, köztük Franciaország és Spanyolország is elfogadta a saját sokszínűségi kiáltványát (Diversity Charter), amelyhez önkéntes alapon csatlakozhatnak intézmények és szervezetek a diverzitással kapcsolatos tudás és tudatosság terjesztése érdekében. A cél mind a huszonhét EU tagállamban, így Magyarországon is hasonló sokszínűségi kiáltványok elfogadása, amelynek révén egy valódi európai partneri közösség alakulhatna ki a diverzitás kérdéskörében, alapvető minőségi sztenderdeket biztosítva Európa szerte.

Dr. Gurmai Zita EP képviselő, az Alkotmányügyi Bizottság alelnöke beszédében fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a 2010-2011-es trió elnökséget komoly felkészülési periódus előzte meg, amelynek során a női esélyegyenlőség kérdései látványosan előtérbe kerültek, és már ekkor látszott, hogy az elnökségen osztozó három ország nagyon sokat fog tudni egymásnak segíteni és egymástól tanulni e tekintetben. Gurmai Zita képviselő asszony kitért arra is, hogy az újonnan felállt Bizottság kiemelt feladata lesz a Nőjogi Charta előmozdítása és a 2011-től életbe lépő új esélyegyenlőségi ütemtervben megjelölt konkrét feladatok közös finanszírozásának és megoldásának biztosítása, amelyről természetesen jelentés is készül majd. Az Alkotmányügyi Bizottság alelnöke makrogazdasági jelentőségű kérdésnek nevezte a női szempontok érvényesülését, amelyet prioritásnak kell kezelnie minden EU intézménynek is a 2020-ig érvényes stratégiájában. Gurmai Zita szerint folytatni kell a 2000-2010-es Lisszaboni Stratégia női törekvéseit: lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a női munkavállalás jelentősen javuljon, azáltal is, hogy a családokban a nők és a férfiak egyenlően osszák meg a gyermekneveléssel járó felelősséget. A képviselő asszony elmondta továbbá, hogy az Európai Parlament a jövőben kiemelten kíván foglalkozni a családon belüli erőszak elleni hathatós fellépéssel - többek között egy távoltartási direktíva elfogadásával -, illetve az apasági szabadság európai intézménye közös jogi hátterének kialakításával.

Lydie Gaudier, a belga Pour La Solidarité nevű civil szervezet projektigazgatója beszédében elsősorban a munka és a magánélet közti egyensúly fontosságát emelte ki. Meglátása szerint a karrier és a családi kötelezettségek harmonikus viszonya akkor teremthető meg, ha modern munkaszervezési módok kerülnek bevezetésre az egyes munkáltatóknál, ha a rugalmasságot és a biztonságot, állandóságot, valamint a genderből fakadó különbségeket hangsúlyozó szempontok egyenlő mértékben érvényesülnek a foglalkoztatásban, illetve ha a szociális kohézió erősödik, és biztosítva van a hozzáférhető, minőségi társadalmi szolgáltatások közötti választás lehetősége. Lydie Gaudier az esélyegyenlőség megvalósításához szükséges jogi és szociális eszközök közül az 1993-as munkaidő direktívát említette, amely előírja a napi 11 órányi pihenést, illetve az 1997-es részmunkaidő direktívát, amely véleménye szerint csak közepes mértékben mondható női szempontból előnyösnek, hiszen ha egy nő részmunkaidőben dolgozik, kevesebbet keres és kevesebb járulékot kap. Említést tett egy új előterjesztésről is, amely elfogadása esetén a szülési szabadságot 14 hétről 20 hétre terjesztené ki úgy, hogy az édesanya az első 6 hét során fizetésének 100%-át megkapná. Az emberi erőforrás menedzsment eszközei közül a belga civil szervezet munkatársa a rugalmas időkeretek megvalósításának szükségességét, a túlórák kompenzálásának egységes rendszerét, a munkahét négy napra rövidülésének lehetőségét és különböző időnyerő mechanizmusok bevezetését emelte ki mint lehetséges eszközöket a karrier és a család minél sikeresebb összeegyeztetésének érdekében. Emellett ugyanilyen fontosnak nevezte az olyan általános szociális szolgáltatások kiterjesztését, mint a gyermekfelügyelet, az idősgondozás és a fogyatékossággal élők gondozása, a szociális szempontból fontos intézmények - orvosi rendelők, sportlétesítmények stb. - rugalmas nyitva tartását, az információs és kommunikációs technológiák minél szélesebb körű használatát, az ingázás hatékony módjainak kidolgozását, illetve a genderrel és a kulturális háttérrel kapcsolatos sztereotípiák elleni küzdelmet.

Dr. Müller Adrienn, a Külügyminisztérium EU Elnökségi, Koordinációs és Jogi Főosztályának vezetője beszámolt a spanyol-belga-magyar EU elnökséget előkészítő kormányzati lépésekről és a trió elnökség jelentőségéről. Ez az első igazi trió együttműködésben megvalósuló EU elnökség, hiszen - mint ahogy azt a főosztályvezető asszony elmondta - ez az első, ami a Lisszaboni Szerződés hatálya alatt működik, a három résztvevő ország már három éve megkezdte a közös elnökség előkészítését, amelynek hatékonyságát fokozta, hogy az országok hasonlóan gondolkodnak a szolidaritásról, az esélyegyenlőségről és az EU-s célokról. Ennek ellenére mégsem egyhangú trióról van szó, ugyanis más-más a három ország háttere és mások az adottságaik is. A közös felkészülés során a legfőbb cél egy 18 hónapra szóló, az európai érdekeket figyelembe vevő és az Uniónak szóló program megírása volt. Ennek érdekében mindhárom ország európai uniós államtitkárai kéthavonta egyeztettek, valamint három kijelölt kapcsolattartón keresztül is folyamatosan kapcsolatban álltak (a magyar kapcsolattartó Dr. Müller Adrienn), ezáltal a teljes közigazgatás bekapcsolódhatott az együttműködésbe. 2009 közepén készült el a közös prioritásokat részletező százoldalas program, amely jelenleg Spanyolországnak, majd utána Belgiumnak és Magyarországnak is iránymutatást ad. Megállapodás született arról is, hogy mindhárom ország külügyminisztériumának EU-s főosztályai a trió elnökség keretében munkatársakat cserélnek, így Magyarországon is dolgozik egy belga és egy spanyol külügyi szakértő az EU Elnökségi, Koordinációs és Jogi Főosztályon. A trió elnökség közös logóját is együttes pályáztatás során készíttette el a három ország, amelynek során minden országban művészeti főiskolák vehettek részt az ötletelésben és küldhettek be pályázati anyagokat; a nyertes pályázat végül egy olyan logó lett, amelyen mindhárom ország zászlaja szerepel az uniós szalagon. Dr. Müller Adrienn azt is elárulta, hogy kulturális együttműködésre is sor kerül, amelynek célja, hogy az országok egymás városaiban megjelenítsék az általuk képviselt kultúrát. Megrendezik továbbá a Futás Európáért nevű projektet májusban az EU Napon általános iskolások számára, illetve a 2010-es Sziget Fesztiválon is tematizálva lesz a trió elnökség egy közösen felállított programsátor révén.

A Konferencia második felében zajló Panelbeszélgetés során a résztvevők három fő témát jártak körül: a társadalmi tradíciók és a közvélemény miként befolyásolja az esélyegyenlőség megvalósulását; milyen különbségek vannak városok és vidék között az esélyegyenlőség terén; milyen jövőbeli lépésekre van szükség az esélyegyenlőség hatékony előmozdítása érdekében.

A társadalmi vita fontosságát hangsúlyozta az első téma kapcsán Farkasné Dr. Molnár Valéria, az Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottságának tanácsadója, aki szorgalmazta, hogy az állampolgárok vállaljanak aktív szerepet a tájékozódásban, éljenek jogaikkal és forduljanak nyugodtan a parlamenti bizottságokhoz észrevételeikkel és kérdéseikkel, hiszen ezen aktív részvétel nélkül nagyon nehéz a közvéleményt formálni és párbeszédet folytatni az állampolgárokkal egy-egy döntés hátteréről és lényegéről. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében Dr. Makár Orsolya elmondta, hogy ma a gender mainstreaming téma még általában éles indulatokat vált ki, ezért is igyekszik a Minisztérium változatos formában, például konferenciák és civil szervezetekkel való együttműködés révén kommunikálni a lakosság felé az ezzel kapcsolatos döntéseket, hogy az állampolgárok számára érthető és követhető legyen egy-egy döntés, és ne zavarják össze őket a sajtóorgánumokba olykor torzított formában bekerülő közlések. Dr. Makár Orsolya szerint az jelenleg a legnagyobb gond, hogy mivel nincs állandó közbeszéd a gender témáról, egy-egy szenzációt kap csupán fel a közvélemény. Lydie Gaudier a berögzült társadalmi szokások esetleges negatív hatásaira hívta fel a figyelmet: elmondta, hogy a munkaadók nőkkel kapcsolatos téves attitűdjeit kellene megváltoztatni, ugyanis jelenleg nem veszik kellő mértékben figyelembe a nők családi kötelezettségeit, amelyből kifolyólag a nők túlzott stressznek vannak kitéve, hiszen nehezített feltételek mellett kell a maximális munkahelyi elvárásoknak megfelelniük. Myrtha Casanova ezzel összhangban annak fontosságára tért ki, hogy a kormányzat és a munkaadók egyaránt dolgozzanak ki olyan sémákat, amelyek alkalmasak a családtagjaikat otthon gondozó nők helyzetének megkönnyítésére, hogy realitássá válhasson számukra is a munka és a család harmonizálása. Ehhez kapcsolódóan a spanyol szakértő szerint a munkaadóknak munkavállalóik teljesítményét hatékonyság és nem egyéb mutatók alapján kellene megítélniük, s ezáltal előtérbe kerülhetnének olyan rugalmas foglalkoztatási módok, mint a távmunka vagy az online munka. Tóth András, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerint az olyan szociális problémák megoldására kellene hangsúlyosan törekedni, mint a családon belüli agresszió, a férfiak alkoholizmusa, a fizikai munkát végző nők és férfiak rossz munkakörülményei, illetve a vidéken elterjedtebb munkahelyi zaklatás. Az európai út Tóth András meglátása szerint abban rejlik, ha a nőket segítjük kiszolgáltatottságuk mérséklésében, és ha a fenti problémák polgári jogi úton erősebb szankcionálásra kerülnek. Dr. Demeter Judit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) elnöke is hangsúlyozta a közvélemény formálásának fontosságát, amelynek érdekében az EBH minden hátrányos megkülönböztetést - amelyek többsége a foglalkoztatással kapcsolatos - nyilvánosságra hoz a honlapján, hogy e konkrét eseteket olvasva a munkaadók, a munkavállalók és a jogi képviselők is naprakészek legyenek a leggyakrabban előforduló diszkriminatív esetekről. Dr. Demeter Judit hozzátette, hogy amikor közhatalmat gyakorlók követnek el diszkriminációt, az még inkább elítélendő, hiszen pozíciójuknál fogva ők nagyobb hatást gyakorolnak a közvéleményre.

A városok és a vidék közötti, esélyegyenlőséget is érintő különbségeket feszegetve Dr. Sebők Zsuzsanna, az MNKSZ egészségpolitikai és vidéki nőügyi szakértője elmondta, hogy Magyarországon kevesebb az egészségben eltöltött évek száma, mint az EU országokban átlagosan, ami főleg annak tudható be, hogy vidéken rosszabb az ellátórendszer, mint a fővárosban. Ezenkívül vidéken az egészség tudatosításának mértéke sem megfelelő, ezért szükség lenne az iskolákban nagyobb hangsúlyt fektetni az egészségügyi nevelésre. Dr. Sebők Zsuzsanna szerint egyrészt az egészségre és a prevencióra kellene több erőt fordítani és nem a betegségek kezelésére - ezt a véleményt felszólalásában Lydie Gaudier is támogatta -, másrészt kistérségi szinten egészségügyi együttműködési programok elindítása lenne kívánatos, amire már lehet találni példákat, például a dél-alföldi régióban. Myrtha Casanova is úgy látja, hogy éles különbségek vannak az urbánus és a vidéki települések és régiók között az oktatás, a kultúra és a foglalkoztatás terén, azonban örvendetesnek látja, hogy egyre több városközponton kívüli területre is települnek különféle szolgáltató központok, elősegítve a vidéki foglalkoztatás erősödését.

Végezetül, az esélyegyenlőség megvalósítását célzó jövőbeli lépések kérdését illetően Tóth András vélekedése szerint a jóléti rendszer megreformálására lenne szükség annak érdekében, hogy a gyermekes anyák könnyebben juthassanak munkához - körükben a munkanélküliek aránya jelenleg 25% -, és a gyermekvállalás ezáltal ne luxus legyen. Dr. Sebők Zsuzsanna kívánatosnak tartja a vidéki és a fővárosi nők rendszeres tapasztalatcseréjét, valamint az egészséges életmód minél szélesebb körű népszerűsítését. Dr. Demeter Judit elsősorban a gyermekes anyákkal szembeni diszkrimináció felszámolását tartja sürgető célnak; emellett pozitívan értékeli azt a január elsejével hatályba lépett rendelkezést, amelynek keretében minden településnek, legyen az város vagy falu, el kell készítenie saját esélyegyenlőségi programját. Dr. Makár Orsolya a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről a most életbe lépő és 2021-ig érvényes esélyegyenlőségi stratégia megvalósítását nevezte meg elsődleges feladatnak. Farkasné Dr. Molnár Valéria három célt fogalmazott meg a jövőre nézve: háromoldalú együttműködések elindítása a munkaadók, a munkavállalók és a kormány között; az állampolgárok alaposabban ismerjék meg a Munka Törvénykönyvét és ezáltal legyenek jobban tisztában a munkával kapcsolatos jogaikkal; a feketemunka tényével való szembenézés és okainak feltárása.

Ferenczi Andrea, az MNKSZ elnöke a Konferencia lezárásaképpen emlékeztetett a helyi összefogás és a nők közötti szolidaritás elengedhetetlen szerepére, valamint arra, hogy a nők feladata magukat, magukon is segíteni, saját folyamatos képzésükre figyelni, hogy versenyképesek és ezáltal a munkaadók számára értékesek maradhassanak.

Az MNKSZ elnök asszonya a Konferencia végén hivatalosan is kimondta a nemzetközi szakmai együttműködési fórum megalakulását a trió EU elnökségben osztozó országokat képviselő három civil szervezet, a spanyol Instituto Europeo para la Gestión de la Diversidad, a belga Pour La Solidarité és a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség között.