A Hatóság feladata:

A hatóság az egyenlõ bánásmód követelménye megsértésének gyanúja esetén a jogaiban sértett fél kérelmére, vagy a törvényben meghatározott esetekben hivatalból, hatósági eljárást folytat le annak megállapítása érdekében, hogy történt-e hátrányos megkülönböztetés.

Kérelem alapján vizsgálatot folytat, hogy az arra kötelezett munkáltatók elfogadtak-e esélyegyenlõségi tervet. Ha az arra kötelezett munkáltató (az ötven fõnél több személyt foglalkoztató költségvetési szervek és a többségi állami tulajdonban lévõ gazdasági társaságok) elmulasztotta az esélyegyenlõségi terv elfogadását, a hatóság felszólítja a mulasztás pótlására és szankcióval sújthatja.

Közérdekû igényérvényesítés joga alapján pert indíthat a jogaiban sértett személyek és csoportok védelmében. 2007. január 1.-jétõl a hatóság elõtt a társadalmi és érdek-képviseleti szervezetek közérdekû igényt érvényesíthet.

A hatóság továbbá véleményezi az egyenlõ bánásmódot érintõ jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei és jelentése tervezeteit, javaslatot tesz kormányzati döntésekre, jogi szabályozásra. Rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt és a Kormányt az egyenlõ bánásmód érvényesülésével kapcsolatos helyzetrõl, tájékoztatja az érintetteket az igényérvényesítés lehetõségeirõl. Közremûködik azoknak a jelentéseknek az elkészítésében, melyeket az egyenlõ bánásmód hazai érvényesülésével kapcsolatban nemzetközi szervezetek részére kell megküldeni.

Feladatai ellátása során együttmûködik az Egyenlõ Bánásmód Tanácsadó Testülettel, az érintett társadalmi és érdek-képviseleti szervekkel, valamint az állami szervekkel.

Mikor sérül az egyenlõ bánásmód követelménye?

Mikor beszélünk közvetlen hátrányos megkülönböztetésrõl?
Ha valakit, vagy valamely csoportot az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben felsorolt tulajdonságai miatt kedvezõtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévõ személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. A törvény 20 olyan tulajdonságot sorol fel, melyek az egyéb feltételek megléte esetén megalapozhatják a hatóság eljárását.

Ezek a védett tulajdonságok:
nem, faji hovatartozás, bõrszín, nemzetiség, nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási vagy világnézeti meggyõzõdés, politikai vagy más vélemény, családi állapot, anyaság (terhesség)vagy apaság, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi származás, vagyoni helyzet, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidõs jellege, illetve határozott idõtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzõje.

Mikor beszélünk közvetett hátrányos megkülönböztetésrõl?
Ilyen megkülönböztetésnek minõsül, ha valamely intézkedés látszólag semleges, tehát megfelel az egyenlõ bánásmód követelményének, de a fenti tulajdonságokkal rendelkezõ személyt vagy csoportot lényegesen nagyobb arányban hoz hátrányos helyzetbe, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levõ személy, vagy csoport volt, van, vagy lenne.

Mi a zaklatás?
Zaklatásnak minõsül az az emberi méltóságot sértõ, szexuális vagy egyéb természetû magatartás, amely az érintett személynek a védett tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítõ, ellenséges, megalázó, megszégyenítõ vagy támadó környezet kialakítása.

Mi a jogellenes elkülönítés?
Amikor valamely rendelkezéssel a fenti tulajdonságai alapján egyes személyeket, vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévõ személyektõl vagy személyek csoportjától - anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné -, elkülönítenek. Leggyakrabban hazánkban a cigány tanulók elkülönített oktatása valósít meg jogellenes elkülönítést, de természetesen más védett tulajdonsággal rendelkezõk különbözõ élethelyzetekben történõ jogellenes elkülönítése is megvalósíthatja ezt a magatartást.

Milyen cselekmény a megtorlás?
A megtorlás az egyenlõ bánásmód megsértése miatt fellépõ, eljárást indító vagy abban közremûködõ személynek (pl. a kérelmezõnek vagy a tanúnak) jogsérelem okozása vagy ezzel való fenyegetés

A törvény külön kiemeli azokat a területeket, ahol a leggyakrabban elõfordul az egyenlõ bánásmód megsértése, így a foglalkoztatás, lakhatás, szociális és egészségügyi ellátás, oktatás, képzés, áruk és szolgáltatások igénybe vétele.

A biztosítási szolgáltatásokkal kapcsolatos új rendelkezés szerint nem ütközik a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés tilalmába, ha a szolgáltatás díjának meghatározásakor releváns és pontos biztosításmatematikai és statisztikai adatokkal támasztják alá, hogy a díj összegében és a szolgáltatás nyújtásában a nemi hovatartozás tényezõje a kockázatelemzésben meghatározó. Fontos azonban tudni, hogy a terhességgel és az anyasággal kapcsolatos költségekre tekintettel tett különbségtétel ebben az esetben is sérti az egyenlõ bánásmód követelményét.

Kik és kivel szemben kezdeményezhetik a hatóság eljárását?

Ki a kezdeményezõ?
Fõszabályként a sérelmet szenvedett természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet a hatósághoz intézett kérelemmel, de az eljárást kezdeményezheti az országgyûlési biztos vagy az ügyész is.

A társadalmi és érdek-képviseleti szervezet egyes védett tulajdonsággal rendelkezõ, (pl. vallási meggyõzõdés, fogyatékosság, szexuális irányultság, faji vagy etnikai kisebbséghez való tartozás) nagyobb csoport érdekében (pl. szakszervezet a tagjai érdekében) jogsértés, vagy annak közvetlen veszélye esetén a hatóság elõtt eljárást indíthat (közérdekû igényérvényesítés).

Hivatalból is eljárhat a hatóság, ha észleli az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését:

• a magyar állam,
• helyi és kisebbségi önkormányzatok, ezek szervei,
• hatósági jogkört gyakorló szervezetek,
• a fegyveres erõk és a rendvédelmi szervek ellen.

Kikkel szemben lehet eljárni?
A törvény felsorolja azokat a szervezeteket, melyek minden jogviszonyukban kötelesek megtartani az egyenlõ bánásmód követelményét, és aamelyekkel szemben az eljárást meg lehet indítani.
Ezek: állami, önkormányzati szervezetek, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek, közszolgáltatók, oktatási, szociális, gyermekvédelmi, mûvelõdési, egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmények, önkéntes biztosítópénztárak, magánnyugdíj-pénztárak, a pártok és minden egyéb költségvetési szerv.

A felsoroltakon kívül a magánszféra meghatározott jogviszonyai során is érvényesülnie kell az egyenlõ elbánás követelményének, így:

• foglalkoztatási jogviszonyban a munkáltató,
• az állami támogatás felhasználása során a támogatásban részesülõ egyéni és társas vállalkozások,
• nyilvános üzleti forgalmat bonyolító áruforgalmazók vagy szolgáltatók,
• elõre meg nem határozott személyek számára szerzõdéskötésre ajánlatot tevõ vagy ajánlatot kérõ személy az adott jogviszony tekintetében.

Kivételt képeznek: a családjogi, hozzátartozók közötti, egyházi jogi személyek hitéleti tevékenységgel közvetlenül összefüggõ jogviszonyai, társadalmi szervezetek, jogi személyek és más szervezetek tagjai közötti, a tagsággal összefüggõ jogviszonyok, mert ezekben a hatóság nem járhat el.

Fontos tudni azt is, hogy a hatóság nem vizsgálhatja az Országgyûlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevõszék, az országgyûlési biztos, valamint a bíróságok és az ügyészség közhatalmi döntéseit és intézkedéseit.

Mit kell tartalmaznia a kérelemnek?

A törvény meghatározza, hogy a hatóság elõtti eljárásban melyik félnek mit kell bizonyítania.

A sérelmet szenvedett félnek a hatóságnál írásban benyújtott vagy jegyzõkönyvbe mondott kérelmében valószínûsítenie kell, hogy õt hátrány érte, milyen jogviszonyban és azt, hogy ténylegesen, vagy a jogsértõ feltételezése szerint rendelkezik a törvényben felsorolt valamely tulajdonsággal, tehát az általa megjelölt hátrányos megkülönböztetés, vagy az egyenlõ bánásmód megsértését jelentõ magatartás valamely meglévõ, vagy a jogsértõ által feltételezett tulajdonsága miatt következett be. (Például: hátrány, hogy nem engedték be egy nyilvános rendezvényre, mégpedig fogyatékossága, roma származása, életkora vagy más tulajdonsága miatt.)

A közérdekû igényérvényesítés esetén - ha a hátrány még nem következett be - azt kell valószínûsíteni, hogy a hátrány közvetlen veszélye fenyeget. A tényállás megállapítása érdekében a kérelmezõ megjelöli, illetve csatolja a rendelkezésére álló bizonyítékokat (tanú, okiratok, más dokumentumok).

A hatósági eljárás során az eljárás alá vont személynek, szervezetnek kell bizonyítania, hogy
a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekû igényérvényesítésre jogosult által valószínûsített körülmények nem állnak fenn,
b) az egyenlõ bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.

Ha az eljárás alá vont személy, szervezet foglalkoztatónak minõsül, szigorúbb kimentési szabályok érvényesülnek. Így nem jelenti az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését
a) a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehetõ minden lényeges és jogszerû feltételre alapított arányos megkülönböztetés,
b) a vallási vagy más világnézeti meggyõzõdésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetõen meghatározó szellemiségbõl közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés.

Az eljárás illetékmentes.

Hogyan zajlik az eljárás?

Ha a hatóság megállapítja hatáskörét az ügyben, fõszabályként tárgyalás keretében tisztázza a tényállást. A tárgyalást a kérelmezõ lakóhelye szerinti önkormányzatnál tartja a hatóság, kivéve, ha maga az önkormányzat vagy intézménye követte el a jogsértést.

A tárgyalás mindazoknak a személyes jelenlétében történik, akiknek nyilatkozata a hatóság szerint a tényállás tisztázásához szükséges, de mód van arra is, hogy a kérelmezõt külön hallgassa meg a hatóság. Az érintett személyek (tanúk) kérelmére adataikat a hatóság zártan kezeli, ennek különösen foglalkoztatási diszkrimináció esetén van jelentõsége, amikor a tanúk az eljárás alá vont munkáltató alkalmazottai. A tárgyalás fõszabály szerint nyilvános, a hatóság azonban a nyilvánosságot a tárgyalás egészérõl vagy egy részérõl kizárhatja, amennyiben az államtitok, szolgálati titok, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott egyéb titok védelme érdekében szükséges, továbbá ha az a közerkölcs vagy a fél személyhez fûzõdõ jogainak védelme érdekében indokolt.

Milyen döntéseket hozhat a Hatóság?

Amennyiben az eljárás során bebizonyosodik, hogy az egyenlõ bánásmód követelményét megsértették, a hatóság:

• elrendelheti a jogsértõ állapot megszüntetését,
• megtilthatja a jogsértõ magatartás jövõbeni tanúsítását,
• nyilvánosságra hozhatja a jogsértést megállapító határozatát,
• 50 ezertõl 6 millió forintig terjedõ bírságot szabhat ki,
• dönt az eljárási költségrõl, melyet a jogsértõ fél köteles viselni.
• külön törvényben meghatározott jogkövetkezményt alkalmazhat.

Amennyiben azt állapítja meg, hogy az egyenlõ bánásmód követelménye nem sérült, a kérelmet elutasítja, vagy az eljárást megszünteti, a kérelmezõt rosszhiszemûsége esetén az eljárási költségek viselésében elmarasztalja.

Amennyiben arra a felek hajlandóságot mutatnak és az egyéb törvényi feltételek is rendelkezésre állnak, a hatóság egyezséget is jóváhagyhat határozatával, melynek végrehajtása ugyanúgy kényszeríthetõ ki, mint a jogsértést megállapító határozatoké.

Milyen jogai vannak az eljárásban a társadalmi-és érdek-képviseleti szerveknek?

Az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban a sérelmet szenvedett fél írásbeli meghatalmazása alapján a képviseleti jogosultságát alapszabállyal vagy alapító okirattal igazoló társadalmi vagy érdek-képviseleti szervek képviselõként járhatnak el. Ugyancsak megilletik a szervezeteket az ún. ügyféljogok (értesítés, iratbetekintés, nyilatkozattétel joga).
E szervezetek - közérdekû igényérvényesítés keretében - az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság elõtt is indíthatnak személyiségi jogi pert, valamint munkaügyi pert.

Van-e jogorvoslat a Hatóság határozatával szemben?

Közigazgatási eljárás keretében fellebbezésre nincs lehetõség, a határozat ellen bírósági felülvizsgálatnak van helye, mely a Fõvárosi Törvényszék hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozik.
Fontos tudni,

hogy a hatóság határozatának objektív mérlegelésen kell alapulnia, mindig bizonyítottnak kell lennie annak, hogy a sérelmezett hátrány közvetlen összefüggésben van a kérelmezõ valamely, a törvényben meghatározott tulajdonságával.

hogy nem jelenti az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését az olyan rendelkezés, amely valamely társadalmi csoport esélyegyenlõtlenségének felszámolására irányul (elõnyben részesítés). Ennek azonban törvényen vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerzõdésen kell alapulnia, és határozott idõre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szólhat.

Fel kell hívni a figyelmet arra is,

hogy az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt nem csak az Egyenlõ Bánásmód Hatóság folytathat le eljárást. Számos ágazati törvény ad hatáskört más közigazgatási szerveknek, pl. fõvárosi és megyei kormányhivatalok, fogyasztóvédelmi hatóság, szabálysértési hatóság, melyek speciális jogkövetkezményeket is alkalmazhatnak jogsérelem esetén.

Ha az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekû igényérvényesítésre jogosult bíróság elõtt eljárást indított, a hatóságnak az ügy jogerõs elbírálásáig fel kell függesztenie az elõtte is megindított eljárást. A bíróság határozatának kézhezvételét követõen - ugyanazon törvénysértés esetén - a bíróság döntésével azonos tartalmú döntést hoz.

A hatóság elérhetõsége:
Levélcím: 1024 Budapest, Margit krt. 85.
Telefon: (1) 336 - 7843 FAX: 336 - 7445
E-mail: ebh@ebh.gov.hu
Honlap: www.egyenlobanasmod.hu

Budapest, 2008. szeptember

Módosítva: 2009.02.05.
Korábbi verziók:
2006. március 23-án archivált
2007. február 8-án archivált
2009. február 5-én archivált