EBH/242/2006

Év
2006
Védett tulajdonság:
Nem
Diszkrimináció területe
Foglalkoztatás
Diszkrimináció típusa
Közvetlen hátrányos megkülönböztetés
Befejezésmód
Jogsértést megállapító döntés

A kérelmező álláspontja szerint a munkáltatója megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy nemi hovatartozása miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette a vele azonos munkakörben dolgozó és egyenlő értékű munkát végző férfi dolgozókhoz képest, amikor órabérét a férfi dolgozók órabéréhez viszonyítottan alacsonyabb összegben állapította meg.

A hatóság eljárás alá vonta a munkáltatót, igazságügyi műszaki szakértőt rendelt ki, helyszíni szemlét, majd tárgyalást tartott és az alábbiakat állapította meg:

A kérelmező fizikai munkát (betanított munka) végzett 5 éven keresztül az eljárás alá vont munkáltatónál, illetve jogelődjénél. Munkaköre 2005. októberben saját kérésére megváltozott, azonban az órabére változatlan maradt, de szóban ígéretet kapott annak emelésére.

Amikor 3 hónap elteltével érdeklődött az órabér megemelése iránt, a munkaügyi részlegtől azt a választ kapta, hogy a területen egyedül ő az, aki nőként ilyen munkát végez, így munkabérét –  más női dolgozó hiányában – nem tudják mihez viszonyítani, igazítani.

Az eljárás alá vont védekezésében előadta, hogy a kérelmező által megnevezett, vele azonos munkakörben foglalkoztatott férfi dolgozók rendelkeznek megfelelő szakképesítéssel, a munkahelyükön belső képzésben részesültek, ezért órabérüket magasabb összegben állapították meg. Az eljárás alá vontnak a hivatkozott férfi munkavállalók iskolai végzettségére és szakmai tapasztalatára vonatkozó dokumentumaiból azonban megállapítható volt, hogy két férfi dolgozónak nem volt szakirányú végzettsége, érettségivel, illetve általános iskolai végzettséggel rendelkeztek, órabérük mégis magasabb volt kérelmező órabérénél. Az eljárás alá vont maga sem vitatta, hogy a hivatkozott munkakörben egyedüli nőként csak a kérelmező dolgozik, és a bértáblázat szerint kérelmező órabére volt a legalacsonyabb. A többi, ugyanilyen munkakörben foglalkoztatott, kérelmezővel azonos időben, időszakban munkát végző férfi dolgozó órabére 430,- Ft és 660,- Ft között volt.

A hatóság a kérelmet alaposnak találta.

A kérelmező az eljárásban megfelelően bizonyította, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8.§­ban megjelölt védett tulajdonságok közül az a) pont szerinti tulajdonsággal rendelkezik és a hátrány abban áll, hogy az órabére kevesebb volt, mint az ugyanilyen munkakörben foglalkoztatott és vele azonos értékű munkát végző férfi dolgozók órabére.

A kérelmező – amint ezt közvetlen felettese is elmondta – gép mellett dolgozott: forrasztott, csomagolt, fóliaeltávolítást végzett. Az általa végzett munka betanított munka volt, főleg csoportban dolgozott, nőként egyedül. A kérelmező azt sérelmezte elsősorban, hogy a számára megállapított 385,- Ft-os órabére korábbi munkakörére állapították meg. De miután másik munkakörbe került és munkájával ott is elégedettek voltak (ezt közvetlen felettese a helyszíni szemle során megerősítette), ennek ellenére 3 hónap - tehát észszerű idő - elteltével sem emeltek az órabérén, s azt nem közelítették azon férfi dolgozók órabéréhez, akiknek szintén nem volt szakképzettsége.

Az eljárás során kirendelt igazságügyi szakértő megállapítása szerint a kérelmező munkaköre betanított munka volt, és kellő betanulást követően a szerszámcserére és gépbeállításra vonatkozó továbbképzés nélkül is ellátható. Egy hónapos betanulást követően nagy biztonsággal, kellő felügyelettel és gyakorlással a kérelmező által hivatkozott gépeken a műveletek elsajátíthatóak. A kérelmező tehát a munkakörét teljes mértékben el tudta látni, ezt egyébként az eljárás alá vont cég ügyvezető igazgatója, valamint a helyszíni szemlén részt vett műszakvezető sem vonták kétségbe.

Az eljárás alá vont nem csatolt olyan bértáblázatot, illetve bérezési rendszert, amely átlátható és világos módon tartalmazta volna, hogy a vitatott munkakörben foglalkoztatottak órabére miért mutat különbségeket, és a kérelmező órabére miért marad el átlagosan 150,- Ft-tal a vele azonos munkát végző férfi dolgozók órabérétől.

Nem fogadta el a hatóság az eljárás alá vont azon védekezését sem, hogy a kérelmező nem rendelkezik megfelelő szakképesítéssel és emiatt alacsonyabb az órabére, hiszen az általa ellátott munka senki által sem vitatottan betanított munka volt.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a kérelmezőt női neme miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette a vele azonos munkakörben dolgozó és egyenlő értékű munkát végző férfi dolgozókhoz képest, és órabérét ezeknek a férfi dolgozóknak az órabéréhez viszonyítottan alacsonyabb összegben állapította meg.

A hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni tanúsítását megtiltotta és a munkáltatót 1.000.000,- Ft bírság megfizetésére kötelezte.

Az eljárás alá vont kereseti kérelmét a Fővárosi Bíróság elutasította, a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.